Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté: 8:5—13.

»És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám«. (Máté ev. 8:8).

Lewis C. S. a Keresztyén Viselkedés című könyvében ezt írja: »A nem túl rossz ember tudja, hogy ő nem nagyon jó. A teljesen rossz ember azt gondolja magáról, hogy ő jó«.

A római százados tisztában volt azzal, hogy 6 nem nagyon jó, de a szolgája iránti szeretete arra indította, hogy önmagát és a beteg embert az Űr elé vigye.

A farizeusok és írástudók egy bűnös asszonyt vittek Jézushoz, akit tetten kaptak. Nekik igazuk volt. Valóban bűnös volt az az asszony. Az asszony Jézus elé borult, Jéus azt mondta nekik, hogy az első követ az vesse rá, aki nem bűnös.

Csak akkor tudjuk felfogni méltatlanságunkat, ha Isten megmutatja nekünk. Akkor nyerjük el Isten megbocsátó kegyelmét és gyógyítását, ha lábai elé roskadva bevalljuk bűneinket és bocsánatért esedezünk.

IMÁDKOZZUNK: Isten élő Szentlelke sugározzad reánk igazságodnak fényét, hogy a Te világosságodban tisztán láthassunk. Add, hogy hívjunk be Tégedet szívünkbe és engedjük át Neked életünk irányítását. Jézusunk nevében kérünk. Ámen.

— »Tiszta szívet teremts bennem óh Istenem és az erős lelket újítsd meg bennem«. —

Shortridge Paula (West Virginia)

FEBRUÁR 16. (Bojt első vasárnapja).

49