Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 17:1-11.

»Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni«. (Luk. ev. 18:1).

Több évig laktam egy városban, ahol az Egyesült Egyház asszonyai a Világ Imanap megkezdése előtt imaórát tartottak. Ez az imaóra este 9 órakor kezdődött és minden résztvevő egyház részére az imádkozásra 30 percnyi időt szabtak ki.

Sohasem felejtem el azt az évet, amikor a mi 'kijelölt időnk hajnali 4 órától fél 5-ig tartott. Az előző délután jégesős vihar kezdődött. Azon az éjszakán szörnyű időjárás volt. Amikor feleségemmel odaérkeztünk, meglepődve láttuk, hogy már húszán vannak jelen.

Akkor ott Indiánában a rossz idő ellenére korán reggel egybegyűltünk imádkozni. Ekkor csak arra tudtam gondolni, hogy szerte e világban más országokban különböző fajú népek ugyanebben az időben imádkozkoznak. Ezreknek imádkozó szíve kapcsolódott össze Krisztus szeretetében az Ő Szentlelke által.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk! A mai napon azért imádkozunk, hogy a közös hit által keresztyén testvéreinkhez közelebb kerüljünk. Add, hogy eszközei lehessünk a Te szeretetednek, amely által sokakat Hozzád vezethessünk, hogy mások is megismerjék bűnbocsátó kegyelmedet. Megváltó Jézusunk nevében kérünk. Ámen.

Az imádság az a közös nevező, amely bennünket keresztyéneket egymással összeköt. —

Flowers R. Pál (Indiana)

PÉNTEK, FEBRUÁR 14.

47