Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 28.

Olvassuk: Róma 7:18— 8:2.

»Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek.« (János 14-26.)

Reggel hét órakor őszinte szívvel igy imádkoztam: »Atyám, add, hogy rajtam keresztül a Te szereteted áradjon mindenkire ma; taníts, hogy mások szükségei iránt megértő legyek; adj bölcsességet, hogy áldás lehessek mások számára.«

De kilenc órakor, mikor egy ideges asszony jött hozzám és arra kért, hogy »segítsek«, hirtelen türelmetlen és nyers lett a magatartásom. Később szégyenkezve vettem észre, hogy milyen nagy különbség volt imádságom és viselkedésem között! Sajnálkozva vallottam be, hogy »nem emlékeztem az imádságomra.«

Ez az oka sok bukásunknak! Imádságunk ugyan őszinte, de a mindennapi élet rohanásában & zűrzavarában elfelejtkezünk magunkról. így nagyon fontos az, hogy visszaemlékezzünk gyakran imádságunkra és hogy fegyelmezett életre szoktassuk magunkat. Ne felejtsd el Testvérem, hogy bár erőnk véges, Krisztus azt ígérte, hogy a Szent Lélek velünk lesz, hogy erősítsen.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk, szívünk leghőbb vágya az, hogy szeretetben éljünk mindenkivel. Add, hogy a Szent Lélek erősítsen bennünket, hogy ma és mindig valóban a Te utaidon járjunk. A Krisztus nevében. Ámen.

— Ma, a Szent Lélek segítségével, emlékezni fogok elhivatásom nagyságára. —

Sheldon Margaret (Barbados)

30