Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

Olvasuk: Máté 7:13-21.

»Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.« (János 14:6.)

Gyakran előfordul, hogy egyedül kell kocsit hajtanom a sötétben. Ezeken az utakon, sokszor igen közel érzem magamhoz az Ur Istent.

Egy őszi estén sűrű ködben kellett hazahajtanom. Utam egy néhány sávra beosztott országúton vezetett. A fehér csíkot követve könnyű volt az úton megmaradni.

Eszembe jutott, hogy az életben is így van ez. Ködös úton haladunk mindnyájan. Nem tudjuk, hogy mi van előttünk, de egyet tudunk, hogy Krisztus, mint az a fehér csík, haza vezet minket, az Atya keblére. »Én vagyok az út« —mondta Jézus. A világ tele van olyan hamis irányelvekkel, amelyek csak ígérik problémáik (megoldását. Egyedül Jézus az igazi út. Egyedül Jézus 'Visz az Atyához. »Senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam« — mondotta. A bűn az a szakadék, amely minket az Atyától elválaszt. Ezen a szakadékon pedig csak Krisztus keresztje a híd.

IMÁDKOZZUNK: Hozzád kiáltok Atyám az élet vándorútjáról. Hittel és örömmel tele szívvel vallom magaménak az én Megváltó Jézusomat! Segíts, kérlek, hogy ingyen kegyelmedért hálából a Te utaidon járhassak. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

— Krisztus az út az Atyához. —

E. Miilett Cummings (Maine)

PÉNTEK, MÁJUS 29.

31