Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 27.

Olvassuk: Lukács 19:12-26.

»Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek, az Urnák szolgáljatok.« (Róma 12:10-11.)

Egy nyáron asztalosmunkát végeztem és mikor a fadarabok nem a legjobban illettek össze, azzal nyugtattam meg magamat, hogy ez száz év múlva úgysem fog számítani! Aztán eszembe jutott, hogy vajon a názáreti Jézus is így gondolkozott-e az ő asztalos műhelyében? Vagy pedig mindent tökéletesen illesztett össze és készített el? Egész biztos, hogy igen, és követőit is arra buzdítja ez a példa, hogy tökéletes munkát végezzenek mindig.

Mikor mindennapi munkánkat végezzük, eszünkbe jut-e az, hogy milyen nagy felelősséget bízott ránk Isten? Vajon ha beszélni is tudnánk, akkor is látnák-e az emberek, hogy keresztyének vagyunk — azon keresztül, hogy inaiként használjuk időnket, pénzünket, tehetségünket?

A talentumokról szóló példázatban Jézus elítéli a haszontalan szolgát és megdicséri a hűséges sáfárt. Mikor megállunk egyszer Őelőtte, minket megdícsér-e vagy elítél?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, irányítsd a mi gondolatainkat, hogy mindig a lehető legbölcsebben használjuk időnket, tehetségünket és pénzünket a Te dicsőségedre. Add, hogy mindennapi munkánkban is kifejezésre juttassuk, hogy a mi példaképünk Krisztus. Ámen.

— Krisztusról való bizonyságtételemnek a hatása az örökkévalóságban is felfedezhető lesz. —

Walters Clifford (Iowa)

29