Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 23.

Olvassuk: Judás apostol levele 20-25 verseik.

»Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké. Ámen. (Judás 24 és 25.)

Gyermekkorom legnagyobb kiváltsága az volt, hogy nagyanyám, élete utolsó éveit szüleim házánál töltötte.

Ez alatt az idő alatt sokszor mentem el vele az imaórákra. Pár hét múlva már az emberékkel is megismerkedtem; tudtam a nevüket, ismertem az arcukat, sőt az elmondott imájuk után is felismertem, hogy ki kicsoda. Volt közöttük egy ember, aki mindig az Ur megtartó kegyelméért adott hálát.

Tapasztalatlan gyermek voltam, s azt hittem, hogy amikor valaki imádkozni akar és nem tudja, hogy mit mondjon, hát az Isten megtartó kegyelméért ad hálát az imádságban.

Azóta sok év eltelt s magam is igen jól tudom, hogy mit jelent az Isten kegyelme, amely megtart. Ez a kegyelem nem egyéb, mint hit amellyel minden reggel Isten felé nyújtjuk ki kezünket, mint a megmentés, amikor a bűn szélén állunk, erő is, ott és akkor, amikor arra szükségünk van. Ez a kegyelem a Szent Léleknek a jelenléte az életemben.

IMÁDKOZZUNK: Légy áldott Istenem azért az ígéretedért, hogy Te soha el nem hagysz engemet. Segíts úgy leélni az életemet, hogy méltó lehessek a Te hozzám való atylai szeretetedre. Kegyelmed borítson be és védjen meg engem. Ámen.

— A Szent Lélek ereje az én erősségem. —

Shubauer M. Claire (Pennsylvania)

25