Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

»Bizony mondom néktek, Hacsak meg nem tértek és olyanokká nem lesztek mint a kicsiny gyermekek, semmiképpen sem fogtok bémenni a mennyeknek országába.« (Máté 18:3.)

Valóban mondhatom, hogy »templomos« városban lakunk. Annyi a templomunk, hogy megszámolni is elég volna. És járnak is az emberek vasárnaponként az Isten házába. És ez mind jól is lenne.

De ha jobban a körmére nézünk ezeknek az embereknek, akkor valahogyan még sincsen minden rendben. Támogatják az egyházaikat, az igaz. Munkálkodnak is. Sürögnek, forognak, összejönnek, de sokszor bizony hiányzik valami...

Kedves, szép és elismerésre méltó tevékenység ez mind. Nem is azzal van a baj.

Ott van, hogy számtalan templomjáró embernek éhezik és szomjuhozik a lelke — még a sokféle egyházi elfoglaltság mellett is. Mert nem volt nékik élő találkozásuk Jézus Krisztussal.

Aki a Jézus Krisztusban van, új teremtés az... Mint amikor egy kőszobor életre kel. Sokkal több, mint amikor a mesebeli Csipkerózsika életrekelt. Az élettelen testben új élet költözött.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, alázattal valljuk meg Néked, hogy hideg, élettelen szobrok vagyunk. Imé szent Fiadat szívünkbe fogadjuk most. Köszönjük, hogy Jézus mindennek tökéletesen eleget tett. Ámen.

— »Én azért jöttem, hogy életük legyen és hogy bővölködjenek...« —

Bryant W. György (North Karolina)

HÉTFŐ, JANUÁR 13.

Olvassuk: János 6:27—40.

15