Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 14.

Olvassuk: Lukács 14:25—33.

»Ezenképpen azért ha valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.«

(Lukács 14:33.)

Ha valaki egy igen komoly elhatározás előtt áll, ezt kérdezzük tőle: »Jól meggondoltad a dolgot? Számításba vetted a következmény éket?« De ha valaki egyházunkhoz szándékozik csatlakozni, kinek jutna ugyan eszébe ilyesmit kérdezni?

Egy gyülekezethez tagként hozzátartozni igen komoly dolog. Nagyon komoly következményekkel jár. Legkevésbé sem gyerekjáték.

Jézus int bennünket, hogy nekünk számításba kell venni, milyen komoly kötelezettségekkel jár a hívő, Jézus vérében megmosódott egyháztag tisztsége. Az előbbi versekben említett írástudónak jó volt az elgondolása — de nem vette számiba, hogy Jézus követése bizony kötelezettségekkel is jár. Az Ő követése sokba kerül. Nem pénzbelileg értve. Hűség, odaadás, ragaszkodás ... Sok mindenre »nem«-et mondani. Elhagyni sokfélét ami Jézusnak nem kedves. Kárnak és szemétnek ítélni e hiábavaló világnak sök csalogató tiszavirág csábítását.

Te Testvérem, felmérted-e már mindennek az árát? És ha igen, mi a teendőd?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Bizony nagyon nagy a mi fogyatékosságunk, és meg is valljuk azt alázattal és töredelmes szívvel. Gyógyítsál meg és építsél meg bennünket, a mi Urunk Jézus Krisztus érdeméért kérünk. Ámen.

— Ily csodás, isteni szeretet jogosan kívánja meg mindenemet. _ Hölscher B. Ada (Missouri)

16