Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 2. Olvassuk: Kolossé lev. 1:9-18. »És Ő (Krisztus) a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenek­ben Ő legyen az első.« (Kol. 1:18.) Beállít egy atyafi a lelkipásztorhoz: »Tessék kiadni az elbocsátó levelemet« — mondja. A lelkipásztor meg­kérdi, miért. »Mert — mondja az ember — olyan vala­kit választottak meg presbiternek, akit én nem sze­retek ...« Nem is olyan ritka dolog, hogy egyháztagok búcsút mondanak a gyülekezetnek hasonló ökok miatt: »Nem egyezem a pappal... Ki nem álhatom a gondnokot... Furcsa személynek tartom ezt vagy azt a vezetőt...» Akiknek ilyen kifogásaik vannak az egyház ellen, jó ha megkérdezik önmaguktól: »Kinek az egyházához tartozom én? — A lelkészéhez?... A gondnokéhoz?... Vagy az Ur Jézus Krisztuséhoz?« Lássunk világosan, hogy az egyházhoz nem emberekért kell tartoznunk, hanem Istenért: aki kiválasztott, elhívott, megigazított és dicsőségre pecsételt el az ő Szent Leikével. Az egy­házhoz való hűségünknek tehát nem attól kell függnie, hogy miként érzünk az egyháztagok iránt, hanem hogy KI az, aki kiválasztott, MIRE hívott el az Isten az egy­házban, HOGYAN igazított meg engem, akinek nincs igazságom a törvényből, és MI a dicsőség útja a megfe­szített Krisztust követve... IMÁDKOZZUNK: Urunk, szeretjük az egyházat, mert Tied az! Te vagy a Fej, a fő forrása, minden aka­ratnak. Legyen meg azért a Te akaratod a mi életünk­ben is, s valamit kérsz, készséggel teljesítsük, legyen bár az idő, tehetség, vagyon, vagy bármi más. Ámen. Wayman H. Florence (Wisconsin) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom