Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 3.

Olvassuk: Zsoltárok 119:1-12.

»Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.« (Zsolt. 119:11.)

E héten »Családunk és Isten« témakör képezi elmélkedéseink tárgyát. Ezért elevenedik meg előttem nagybátyám arca. Mikor kicsik voltunk és városban laktunk, mindig külön élmény volt meglátogatni Ferenc bácsit, aki tanyán élt. A reggeli táplálék volt nemcsak testünk, de lelkünk számára is. A testi élelem elfogyasztása után ugyanis Ferenc bácsi elővette a nagy családi bibliát, olvasott belőle néhány verset, azután pedig mindnyájan hálát adtunk Istennek sok-sok. jótéteményéért és kértük áldását az új napra.

Feri bácsi régen a sírban porlad már, de ez a gyermekkori tapasztalatom azóta is kisér. Mert azóta számtalanszor megtapasztaltam, hogy »nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.« Sok ,lótás-futásunkban, amikor azt gondoljuk, hogy minden tőlünk függ, hányszor rá kell döbbenünk, hogy jobb lett volna először az Urat megkérdezni. Mennyi hiábavaló fáradtságtól kíméltük volna meg magunkat! Mint ahogy a zsoltáros kifejezte: »Ha az Ur nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői...«

Családodat együtt keresd azért az Urat jó reggel, hogy megelégítsen, eligazítson, erősítsen az ő Igéjével és Szent Leikével! Az ilyen család nemcsak házat, de OTTHONT is épít!

IMÁDKOZZUNK: Köszönünk Néked, Mennyei Atyánk, minden olyan személyt, aki életutunkon jó példát és ihletet adott. Óh bárcsak mi is példává lehetnénk valaki számára ma abban, hogy Tégedet szeressen és szolgáljon! A Krisztus érdeméért kérünk. Ámen.

5