Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Effézus 4:1—13.

»Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megtartassanak.« (I. Kor. 10:33.)

Gyakori hibája egyes felekezeteknék, hogy az Egyház kifejezést csak a saját felekezetűkre korlátozzák, s csak azon igyekeznek, hogy mindenki abba tartozzék. Annak előmozdításáért nem átallanak a másik felekezetet ocsmárolni sem. Pedig meg kell mindenkinek látnia, hogy a keresztyén hívek egységes lánca képezi az Egyetemes Egyházat.

Sokszor éppen az önzéssel, és a másik gyengítésével ez egységes láncot gyengítik. Krisztusnak csak egy Egyháza van, melybe egyformán beletartozik minden felekezet, akik Őt Megváltójuknak és Uruknak vallják, s nem keresik sehol és semmiben másban az idvességet, csakis abban a Kegyelemben, amelyet Őbenne nyertünk meg. Az Egyház mint egy test, egységesen áll vagy esik. Ezért az Egyetemes Anyaszentegyházért dolgozunk és Krisztusról, mint a mi Urunkról teszünk bizonyságot.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, a Te akaratod, hogy mindnyájan egyek legyünk Tebenned, és a Te szent neved tiszteletében. Megvalljuk, hogy mi sokszor önzők és kicsinyek vagyunk. Kérünk Atyánk, add meg nekünk is és másoknak is a tiszta látást, hogy együtt erősíthessük a Te nevedről bizonyságot tevő győzedelmes Anyaszentegyházadat. Ámen.

— Egy lánc olyan erős, amilyen erősek az egyes láncszemek. —

Xujujkian Soghomon (Lebanon)

SZERDA, ÁPRILIS 29.

62