Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 30. Olvassuk: I. Tessalokiai levél 4:9—18. »Azért immár nem vagytok jövevények és zsellé­rek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Is­tennek.« (Effézus 2:19.) Van, vagy lehet-e ennél nagyobb vigasztalása egy keresztyén embernek. Majd mindannyian jövevények vagyonik azon a földön, ahol most szülőhazánkon kívül élünk. Ez az Ige pedig arról bizonyít meg minket, hogy viszont van egy ország, az Isten országa, ahol aki oda beutazást nyert, az nem bevándorló, hanem azonnal és örökre polgár. Egyenlő polgártárs ott mindenki a szen­tekkel és az angyalokkal. Ugyanezt fejezi ki a hitvallásunk, amikor azt mond­juk: Hiszem a szentek egyességét. Az a közösség, mely összefog múltat és jelent a jövővel, áthidal nemzedéke­ket és nemzeteket, a Krisztusban hívők, azaz a hívek közössége. A Szentek egyessége, azaz egysége! Ez a szent egymáshoztartozás, ez a szent közösség erősen kell, hogy éljen minden korban és minden föld­részen lakozó keresztyének szívében. Hisz egy ország­nak vagyunk a polgárai. Bár míg itt e földön járunk, nem léptük át ez örök ország határát, de a Krisztus áldo­zatában vetett hitünk bizonyítja, hogy az oda való pol­gárjog már megadatott nekünk a Kegyelem által. IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts megéreznünk azt, hogy mi mind egy ország, a Te országod polgárai va­gyunk, akik Benned hiszünk. Kapcsolj már e földön össze minden keresztyén lélekkel és otthonnal. Legyen a Te áldásod a keresztyének közösségén, a szentek egy­ségén már itt e földön. Ámen. — Minden keresztyén együvé tartozik. — Knott Gerald (Missisipi) 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom