Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-03-01 / 2. szám
KEDD, ÁPRILIS 28. Olvassuk: Cselekedetek 2:41—47. »Mindnyájan pedig akik hívének, együtt valónak.« (Csel. 2:44.) Az első egyház azok közössége volt, akik Jézus Krisztusban hittek. Az első keresztyének azok voltak, akik Őt Uruknak és Megváltójuknak tartották. Az egyház, mint a Krisztusban hívők közössége folytatódott a századokon át. Minden keresztyén ez Ige alapján állt: »Én tudom kinek hittem«, és örömteli lélekkel tettek mindig bizonyságot az első keresztyének arról, hogy: »Én a Krisztusé vágyók.« Hume Dávidot, a nagy filozófust egyszer megkérdezték, hogy miért megy mindig azt az igehirdetőt hallgatni? így válaszolt: »Én csak olyan embert szeretek hallgatni, aki hisz is abban, amit mond.« A világ csak akkor figyel az Egyházra, ha mi nemcsak szavainkban, hanem életünkben és cselekedeteinkben is bizonyságot teszünk Krisztusban vetett hitünkről. Azt pedig csak úgy tehetjük, ha mindenkor engedelmeskedünk annak, akit egyetlen Urunknak és életünk Fejedelmének tartunk. IMÁDKOZZUNK: Reménységünknek Istene, kérünk tölts meg bennünket mennyei örömmel és békességgel, hogy a Szentlélek ereje által örömünk teljen a Neked való engedelmességben. Tied legyen a dicsőség minden lélekben és lélekért, akik készek szolgálni a Te Egyházadon keresztül Jézus Krisztust a mi megváltónkat. Ámen. — Nincs nagyobb öröm, mint Isten gyermekének tudni magamat. — Brodhead Dániel (Pennsilvania) 61