Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Galata levél 3:23—4:7.

»Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló. Mert az igaz ember hitből él.« (Gál. 3:11.)

Az a tény, hogy »az igaz ember hitből él« — engem megnyugtat és megbátorít. Olykor azonban komolyan figyelmeztet is. Mikor például bűnt követek el, tudom ugyan, hogy hit által Isten megbocsát nékem, de azt is tudom, hogy megcsúfolom a keresztet és »keresztre feszítem... újból az Isten Fiát.« (Zsid. 6:6.) így ez úton részesít megintésben.

Minél messzebb haladok a keresztyén életben, annál mélységesebben lesz valóság számomra, hogy »Isten szeretet.« Hálás vagyok érte, hogy nem az van megírva, hogy »az igaz ember az ő cselekedetei által él.«

Ez a vers, hogy »az igaz ember az ő hite által él«, jelentette az üdvösségett sok nagy keresztyénnek: olyanoknak, mint Pál apostol, meg Luther Márton. Én magam is abban találhatom üdvösségem biztosítékát: nem azért, mert igaz és jó volnék, hanem mert az én bűneimért Krisztus meghalt.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk, hálát adok, hogy megáldottál engem kegyelmeddel, bűneim bocsánatával és erőddel. Segélj, hogy hittel járjam a krisztusi élet útját támogató vezetéseden csüggve. Jézus dicső nevében kérlek. Ámen.

—Ha minden napunkat hitben éljük, bele növünk a Krisztushoz való hasonlatosságba. —

Yaicbi Otsuka (Japán)

SZOMBAT, ÁPRILIS 25.

58