Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 15.

Olvassuk: Ézsaiás 52:12, 57:7—13.

»Imé Sionban egy követ tettem le... Drága szegeletkövet, erős alappal. Aki benne hisZj az nem siet.« (Ézsaiás 28:16.)

A Biblia a hívő élet menetrendje. Aki hittel rábízta magát az Ur Jézus kalauzolására, az boldogan használja e menetrendet. Nem szórakozásra, hanem útja nyugalmának biztosítására. Emlékezhetünk rá: annak idején a MÁV menetrendjében nemcsak az állomások s menetidők voltak felsorolva, de még az is, hogy melyik oldalon kell kiszállni. Nem kellett kapkodni, idegeskedni. Nyugodtan várhattunk, hogy célhoz érjünk.

Egy idősebb nővel utaztam egyszer, ki minden megállónál az ablakhoz rohant. Egyik tanyai mágállónál hirtelen felkiáltott: »Nekem itt ki kellett volna szállnom!« Ismertem a kalauzt, ki a lépcsőn állva indulást jelzett, s kérésemre feltartotta a vonatot, míg a nő kiszállt. De ez induláskor kétségbeesetten visszakiáltott: »A táskám fentmaradt!« Én tehát utána dobtam a nyitott ablakon. Gondoltam, ha tán nem is épen, de megkapta.

Mikor a kalauz bejött, eszébe jutott, hogy annak a nőnek a következő állomáson kellett volna a másik vonatra átszállni. Most ott várhat, másnapig, egy őrháznáil. Elidegeskedte a csatlakozást. Pedig csak nyugodtan várnia kellett volna.

A mai »siető« ember láttán, ki fáradságról panaszkodik, de nem törődik a »kalauzzal«, s nem érdekli a menetrend«, — ez a kép jut eszembe.

IMÁDKOZZUNK: Krisztusunk, ki a megfáradtaknak és megterhelteknek nyugodalmat készítettél, kérünk: nyisd meg a fülünket hívásod meghallására. Ámen

Nagy István (Winnipeg)

48