Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I Kor. 15:51—58.

»Azért szerelmes Atyámfiái erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Urnák dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban.« (I. Kor. 15:58.)

Az 1923 szeptember 1-én egy földrengés és tűz majdnem teljesen elpusztította Tokiót és a környező falvakat. Úgy látszott, hogy a misszionáriusok több évtizedes munkájának gyümölcse pár óra alatt teljesen megsemmisül. A romok között életben maradt misszionárius püspök, McKim János táviratban ezt az üzenetet küldte az Egyesült Államokba: »Minden elveszett, csak az Istenben vetett hit maradt meg.«

A hitnek ettől az üzenetétől ihletve Japánban és az Egyesült Államokban élő keresztyének összefogtak a romok felépítésére. Porból és hamuból iskolák, templomok, kórházak emelkedtek fel. Jobbak, mint amelyek elpusztultak.

A Korinthusban élő kis keresztyén közösség abban a pogány tengeri 'kikötőben ugyancsak sok nehézséggel és akadállyal állt szembe. Pál bebizonyította nekik, hogy nem számít az, hogy a jövőben milyen sötét kilátásaik vannak. Biztosak lehettek abban, hogy semmi sem tekinthető hiábavalónak, amit Jézus nevében cselekedtek.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenünk! Dicsőség legyen Neked azért, hogy a sok nehézség ellenére, amit Jézusért munkálkodtunk, semmi sem hiábavaló. Újítsd meg hitünket és add, hogy szolgálatunk által mind jobban épüljön és terjedjen ezen a földön a Te országod. Ámen. McRae Cameron F. (Michigan)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 16.

49