Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 14.

Olvassuk: I. Mózes 1:27—28.

»Bizony mondom néktek, a szolga nem nagyobb az Ő uránál; sem a a követ annál, aki küldte. Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek ...« (János 13:16,17.)

A teremtés befejezést nyert, azzal, hogy Isten a maga hasonlatosságára megteremtette az embert. Kiadta számára a nagy parancsolatot: uralkodjál a világ felett!

Az ember nem tudta betölteni ez az isteni parancsot, mert nem az Isten képében és nevében akart uralkodni, hanem a magáéban. Nem Isten, hanem a maga akarata alá szerette volna rendelni ezt a világot. Szembekerült Isten akaratával, fellázadt ellene, elszakadt tőle, s megszületett a bűn, mely a Gonosz rabságába hajtotta az embert és a világot.

Jézus Krisztus, hogy eből a rabságból megváltsa az embert, a világot, új életparancsot adott: Szolgálj! És ezt meg is mutatta a maga életével, tanításaival, kereszthalálával, mindazzal a drága segítséggel, amit a hívők egyéni és közösségi életében véghezvitt és véghez visz. Helyreállította a megromlott istenképet, mert a szolgálat, áldozat, szeretet, jóság, másokért hordozott szenvedés, az ó-ember megöldöklése és új felöltözése Isten iránti hála azért, hogy Ő előbb szeretett. »Nincs nagyobb szeretet, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért.« A szolgálat az egyetlen uralkodás.

IMÁDKOZZUNK: Uram, köszönöm, hogy részt adsz nekem a Te szolgálatodból: a jóság, az áldozat, a szeretet gyakorlásából. Múló életemet vesztegessem el örömmel a Te képedben és hasonlatosságodban s ezzel nyerjem meg új és örök életemet, Ámen.

— A sötétség uralkodik, a világosság szolgál. —

R. Ij. (Magyarország)

47