Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 13.

Olvassuk: Ézsaiás 37:1—20, II. Kir. 6:12—23.

»Ne félj, mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelök.« (II. Kir. 6:16.)

Próbákat, fenyegető veszedelmeket néha olyankor enged ránk következni Urunk, mikor úgy véljük, hogy 'legkevésbé szolgáltunk rá. Ezekiás igazi hűséggel és kitartással igyekszik megtenni mindent népéért és Istenért, s ép ekkor fenyegeti Sénakherib mindent elseperni látszó támadása.

A jeruzsálemi ősgyülekezet, mikor fellendülni kezdene, ákkor veszti el az első vértanú apostolt, Jakabot, s hasonló sorstól kell féltenie Pétert is. Pedig az emberi »józan« elgondolás szerint Isten ügyének is nem az volna-e az érdeke, hogy különösen őrizze azt a gyenge palántát

És nem »véletlenül« történik ez. így nyílhat ki csak a szem annak a meglátására, hogy »többen vannak velünk«, s tapasztalhatjuk meg, hogy az ellenséggel csak testi, anyagi erő van, velünk pedig az UR, a mi Istenünk. S így tanuljuk meg: kihez és hogyan kell fordulnunk: »Szabadíts meg minket az ő kezéből.« Nem azért, mintha megérdemelnénk, mert annyit fáradtunk és áldoztunk érte. Nem azért, mert ez volna az igazság, hanem, »hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.«

IMÁDKOZZUNK: Nyisd meg a szemünket, Urunk, hogy ne csak arra tekintsünk, amivel az ősellenség minket rémíteni próbál. Hadd ismerjük meg a Te mindenre elegendő erődet, melyet velünk is kész vagy közölni szent Fiadért. Ámen.

— Nem az ellenség erős, hanem mi vagyunk erőtlenek Krisztus nélkül. — >’aRT István (Winnipeg)

46