Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Zsidók 6:13—20.

» ... hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, mely lelkűnknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahova útnyitóul bement érettünk Jézus ...« (Zsidók 6:18—20.)

Amikor legelőször megpillantottuk Indián szigetet Nova Scotia partjáról, úgy nézett az ki a nyári melegben, mintha délibáb volna. Mikor azonban a hőmérséklet csökkent, a zöldelő szigetet tisztán lehetett látni a tengeren. Nyaranként amint visszatértünk oda, a kis sziget, mint a biztonságnak és megmozdíthatatlanságnak jelképe tűnt fel nekünk. Alapja a tenger mélyén a sziklákon nyugszik. Partját az Atlanti Óceán hullámai sem tudták elmosni.

Krisztus megváltó halála, amivel bűneink büntetését viselte, és az Ő feltámadása, sokaknak miint délibáb tűnik fel csupán. De aki megalázza magát, arra kéri az Ur, hogy költözzön az Ő életébe és legyen az ő megváltója, annak az embernek erős szikla-talaj a feltámadott Krisztus, Akire egész életét ráépítheti. Jöhetnek az élet vad szélvészei és hullámai, de aki Krisztusban él el nem vész.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Isten, dicsérem nevedet, hogy Te mindörökre szeretsz engem. Hiszem, hogy az örök élet a Te szeretetednek ajándéka. Add, hogy az élet próbáiban és napsütéses oldalán is, Krisztus oly közel lehesen hozzám, hogy nagyobb biztonságot hozzon mintha látnám. Segíts engem, hogy én is a Te szeretetedet sugározhassam magam körül. Az Ő szent Nevében kérlek. Ámen.

— A feltámadott Krisztus a mi örök életünknek

alapja._ W. Grenfell Zwicker (Alberta)

SZERDA, ÁPRILIS 1.

34