Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 28:10—20.

»Mert én élek, ti is élni fogtok.« (János 14:19.)

Egy vihar alkalmával láttam egy kis madarat a fa ágán ülni. Semmitől sem félt és nyugodt volt. Amint a szél erősebben zúgott és tépte a fa ágait, ő csak rendíthetetlen nyugalommal nézett továbbra is a viharral szemlbe, mintha azt mondta volna: »Csak rázz, nekem úgy is van szárnyam s repülni tudok.«

Mivel Krisztus feltámadott, minden keresztyén bátran szembe nézhet a halállal s mondhatja: »Csak rázz, nekem úgy is van szárnyam s én élni fogok.«

Halál mit árthat a keresztyénnek? Mint a születés, csak az élet kezdete, alkalom arra, hogy valaki elinduljon az életbe, éppen úgy a halál is a keresztyén ember számára megnyitja egy sokkal tágasabb és eladdig ismeretlen élet útját, mint amit a testben eddig megismert.

Ahhoz, hogy a halállal szembe bátran nézhessünk, azzal a hittel, hogy az élet után következik még a másik, az örök élet, ahhoz az szükséges, hogy valaki igazán Krisztusé legyen. Ez ad értelmet az emberi életnek.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, Édesatyánk, amíg mi itt élhetünk, hadd töltsük he minden napot olyan dolgokkal, amelyek legértékesebbek számunkra. Segíts ezt a világot jobbá tenni, mivel mi is benne élünk. Krisztus az élő Megváltó nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.«

— Méltó-é az az élet, amelyet én most élők arra, hogy annak folytatása legyen az örökévalóságban? —

Lamb A. Wayne (Kentucky)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 2.

35