Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 30.

Olvassuk: János 14:15—24.

»Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.« (Ap. Csel. 2:32.)

Husvét reggelén, megfeszíttetésének harmadnapján, az Ur Jézus sírját üresen találták az asszonyok. Teste nem volt már ott, mert Krisztus feltámadott. Az evangélium arról számol be, hogy feltámadásának napján Krisztus megjelent tanítványainak és, hogy feltámadását követő negyven napon nem kevesebbszer mint tízszer jelent meg úgy, hogy láthatták és elbeszélgethettek Ővele.

Arról nem szól az ige, hogy azoknak is megjelent volna Jézus, akik nem hittek Őbenne. Nem olvassuk, hogy Pilátusnak, Kajafásnak, Heródesnek, a sadduceusoknak vagy a farizeusoknak is megjelent volna. így a mi életünkben is csak akkor van Krisztus kereszthalálának és feltámadásának jelentősége, ha mi élő, engedelmes hittel fogadjuk őt.

Sokszor a gonosz látszik győztesnek e világban. Az Ur feltámadása azonban azt mutatja, hogy akárhogy is nézzen ki most a világ, mindenképpen a jó fog győzni a végén. Akkor majd Krisztus megjelenik, hogy megváltottait magához vegye, és kárhozatra ítélje a gonoszt.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, oly hitet adj nékem, kérlek, hogy Hozzád nagy hűségben, bizonyságot tehessek a feltámadott Krisztusról, Aki bennem is él. Segíts, hogy a Te szent Fiadban új életet élhessek és így a Te céljaid az enyémek is lehessenek. Jézusom nevében kérlek. Ámen.

— Keresztyén az, akiben él a Krisztus. —

E. Paul Hovey (Idaho)

32