Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

"Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megengedvén egymásnak, miképpen Isten is a Krisztusban megengedett néktek.« (Efézus 4:32.)

Egy ember bocsánatkérő levelet írt egyszer két olyan barátjának, akiket valaha megbántott.

Meg is érkezett mindkettőre a válasz. Az egyik levélből olyan szeretetteljes, meleg, megbocsátó hang áradt, hogy az emberünk szeme könnybelábadt az olvasásakor- Míg a másik levél hangja olyan rosszindulatú, kegyetlen volt, hogy szinte bánta azt, hogy közeledni próbált. Hiányzott ebből a szerető szív.

A megbocsátásról a legszebb példa a tékozló fiú esete.

Gőgösen, kikövetelt atyai örökségével távozik el a fiatalabb fiú otthonról. Mikor pedig kifosztva hazaérkezik tele val bűnbánattal, alázattal és bocsánatkéréssel. Bűnbánatát csak az atya megbocsátó szeretete múlja felül, amint keblére öleli, megcsókolja és újra felékesíti.

Ilyen csodálatos az Isten megbocsátó szeretete is.

Legyen áldott, hogy azáltal részesülhetünk a Kegyelemben, ha mi is visszaindulunk az atyai házhoz.

IMÁDKOZZUNK: Engedd meg Atyánk, hogy Szentlelked hozza emlékezetünkbe, mily bűnösek vagyunk mi, s mily nagy a Te megbocsátó szereteted a Hozzád visszatérő gyermekeid iránt. Csak a Te szereteted volt képes váltságot adni ennek a világnak. Adj nekünk elhatározást, erőt, hogy visszaindulhassunk. Hazafelé, hol Veled újra találkozhassunk atyai karjaidban. Krisztus nevében kérünk. Ámen— Isten a legnagyobb megbocsátó, mivel Ő a legnagyobb szeretet. —

Horace T. Freeman (Georgia) 24

PÉNTEK, MÁRCIUS 22.

Olvassuk: Lukács 15:11-24.