Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. János 1.

»Nem hagylak el, sem el nem távozom ..tőled«. (Zsidók 13:5).

Egy anya bajbakerült fiával állót a bíró előtt, aki többször próbált már segíteni a fiún, de hiába. Végül is a bíró így szólt az anyához: »Sajnálom, de nem tehetek többet ezért a fiúért, mindent megpróbáltam, maradjon most már magára, legjobb, ha ön is így cselekszik«.

Az anya a bíróra emelte könnybe ázott szemeit és így válaszolt: »Bíró úr, ön több, mint kedves volt hozzánk. Ön mindent megpróbált, amit tehetett és nem okolom, hogy feladja a reményt. De én nem adhatom fel, Ő az én fiam, én adtam életet neki. Én nem hátrálhatok meg, én az anyja vagyok.

Mi sem élünk úgy, ahogyan reméltük. Mégis Isten szeretettel van irányunkban. Ő nem adja fel a reményt kétségbe esve, hanem készen áll mindig megbocsátani és kivezetni bennünket bűneinkből.

Nála mindig van remény. Neki mindig van terve velünk, amellyel megtölthetjük életünket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk arra kérünk, hogy bocsásd meg bűneinket, hogy a rosszat cselekedtünk és nem a jót. Adj megbánást a mi szíveinkbe. Adj kegyelmet, hogy az által jobban élhessünk Tenéked a jövőben, nem úgy mint a múltban. Szent Fiadért az Ur Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Krisztushoz fordulok erőért, hogy megtért élettel érdemeljem ki az Ő megelégedését: »Jól vagyon«.

Gordon Chilvers (Anglia)

SZOMBAT, MÁRCIUS 23.

25