Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Zsoltárok 107:31—43. ». . . az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.« (I. Sámuel 16:7). Apám műkedvelő kőgyüjtő, aki nagyon szeret barangolni az Arizona-i sivatag sziklás dombjai között, hogy kavicsokat, köveket keressen gyűjteménye számára. Gyakran jön haza olyan kavicsokkal, kövekkel, amiken semmi különöset nem látunk, vagy ha igen, akkor legfeljebb értéktelennek találjuk és legszívesebben félredobnánk. Ő azonban a köveket kettétöri és gyakran talál bennük kristályokat és más értékesebb leleteket. Gyakran fog el bennünket az a kísértés, hogy más embereket semmibe vegyünk, lekicsinyeljünk, vagy egyenesen lenézzünk. Ez a magatartás azonban nem egyeztethető össze a krisztusi lelkülettel. Jó arra gondolnunk mindig, hogy Jézus az olyan emberekben is mint Máté és Péter, alkalmas szívet talált arra, hogy a szeretet drágagyöngyeivé változtassa. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk taníts bennünket arra, hogy egyetlen ember iránt sem legyünk közömbösek, — keressük mindenkiben a szépet és a jót, mint a természetben. Segíts bennünket, hogy szeretetlen embereket hozzád tudjunk vzetni. A mi Urunk Krisztusunk nevében kérünk. Ámen. — Jézus mndenkit szeret és parancsa az, hogy mi ugyanezt tegyük. — James Mumme (Costa Rica) VASÁRNAP, FEBRUÁR 10. 43