Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 11.

Olvassuk: Máté 18:1—6.

»Aki azért megalázta magát, mint ez a kis gyermek,, az a nagyobb a mennyeknek országában.« (Máté 18:4).

Korunkra egyáltalán nem jellemző az alázatosság lelkülete. Korunk embere annyira megszállotja a tudományoknak, a műszaki találmányoknak, a gépeknek és a materializmusnak, hogy hajlandó minden értéket a fizikai, vagy szellemi teljesítménnyel, vagy ügyességgel, hozzáértéssel mérni. Ilyen világban jó, ha Ézsaiás próféta szavaira gondolunk: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is. — Nem lakozhatnak együtt Istennel azok, akik önelégültek, gőgösek, akik azt képzelik, hogy urai a világnak. Jakab apostol levelében azt olvassuk, hogy »Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.«

Akkor leszünk Krisztuséi, ha lelkünket alárendeljük az Ő akaratának. Amikor felöltözzük az alázatosságot, akkor az Ő kegyelme lakozik velünk, amint Ígérte.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk könyörgünk segíts bennünket, hogy mindig meg tudjuk őrizni az alázatos szívet. Áldj meg bennünket azzal, hogy mindennapi életünkben és szolgálatunkban szelíd és alázatos szívűek legyünk és így nyugalmat találjunk lelkűnknek. A mi Urunk nevében kérünk. Ámen.

— Bizonytalanul botorkáló korunknak arra lenne szüksége, hogy megtalálja az alázatosság útját. —

Maud M. Cunninggim (Tennessee)

44