Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 22.

Olvassuk: Ap. Csel. 22:6—15.

»Pál remegve és ámulva mondja: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel •és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit hell cselekedned.« (Ap. Csel. 9:6.)

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy az Úr Isten miért választotta ki Sault, az első keretyéneknek ezt az erőszakos, mindenrekész üldözőjét, és tette az Isten és az Úr Jézus első és legnagyobb misszionáriusává.

Pál az az ember volt, akinek nem kellett megmondani, hogy az Istennek való engedelmesség és az Isten terve sokkal többet jelent, mint egy élénk, ügyes, törekvő ember akarata és kitartása. Pál megtanulta azt, hogy jobb, ha életének az irányítását reábízza az Úr Istenre.

Honnan van az, hogy prédikálásunk és tanításunk és minden igyekezetünk dacára munkánknak nincs eredménye? Azért, mert igen sokat akartunk mi, saját magunk, és elefelejtkeztünk várni az Úr Isten útmutatására! Nincs bennünk elég engedelmesség arra, hogy azt tegyük, amit Ő akar; odamenjünk, ahová Ő küld; azoknak szóljunk Róla, akikhez Ő küld; és akkor, amikor Ő parancsolja, s nem máskor. így nem csoda, hogy nagyon kicsinek érezzük magunkat ama feladatok elvégzésére, amelyeket az Isten reánk bíz.

IMÁDKOZZUNK: Uram, adj fület a Te hívásod meghallására és meghallgatására. Áddj engedelmes szívet, hogy azt tegyem, amit Te akarsz. Használd fel Uram az én életemet a Te szolgálatodra. Ámen.

— Az Istennek való engedelmesség öröm, még akkor is, ha nehéz azt megtenni. —

Zalcman Max (Ohio)

24