Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ap. Csel. 17:22—31. »Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a po­­gányok, és királyok, és Izrael fiai előtt.« (Ap. Csel. 9:15.) Egyik testvérünk elmondta, hogy mielőtt megtért volna, pogány volt, a szobája is tele volt bálványszobrok­­kal. Szeszes ital gyártásával foglalkozott és ellensége volt a misszionáriusoknak. Hála legyen az Isten kegyel­mének, az Ur Jézus tanítványa lett, Akiről félelem nél­kül tett bizonyságot mindenütt, amiért többször meg is kövezte a tömeg. Tárzusi Saulnak a megtérése előtt az volt a dolga, hogy Krisztus követőit zavarja, börtönbe zárassa és ül­dözze. De az Ur Jézus nagyobb dologra hívta el ezt az embert. Arra, hogy Pál apostol legyen belőle, egy drága eszköze az Ur Jézusnak, hűséges és fáradhatatlan prédi­­kálója annak az evangéliumnak. Nekünk keresztyéneknek mindig bizonyságot kell tenni a hitünkről mások előtt, mert sohasem tudjuk, hogy a hallgatók közül kit választ ki majd az Isten arra, hogy szolgája legyen az evangéliumnak. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk, hogy naponta adsz alkalmat arra, hogy Rólad szóljunk mások előtt. Add, hogy úgy tudjunk bizonyságt tenni Rólad, hogy mások is megtérhessenek és Krisztus tanítványai lehes­senek. Ámen. — Az Ur Jézu bizonyságtevői vagyunk1— Hidalgo G. Leticia (Bolivia) SZERDA, JANUÁR 23. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom