Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács 14:25—35.

»A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem.« (II. Korinthus 11:24—25.)

A magvető példázatában Jézus óva inti követőit, hogy ne legyenek felületes tanítványok, mert az eredmény csak egy gyümölcstelen élet. Pál apostolnak az élete pedig arra mutat, hogy az Úr követésének igen nagy ára van.

Az igazság az, hogy aki elfogadja az Úr Jézust, mint az ő életének a Megváltóját, valamit fel kell adni az életéből. Nem olyanokat, amik amúgy sem fontosak, hanem Önmagunkat, — ha azt akarjuk, hogy életünk hívő élet legyen, nem pedig gyümölcstelen tengődés.

Ha merünk úgy élni, ahogy azt tőlünk az Úr Isten megkívánja, lehet, hogy barátaink kinevetnek vagy megszakítják velünk a barátságot, de megéri az áldozatot. Ha keressük az Isten akaratát, nyugodtan bízhatjuk munkánk eredményét az Úr Istenre.

IMÁDKOZZUNK: Uram, taníts meg arra, hogyan lehetek igazi, hűséges tanítványod, ne csak a számmal, de az életemben, ne csak ma, de minden időben. Taníts meg engem az engedelmességre a Te Igéd iránt. Mutasd az utat, amelyen nekem járnom kell, hogy el ne tévelyedjem a bűn útvesztőiben. Adj felülről jövő világot, hogy az élet sötétségében mindig tájékozódni tudjak. Az Úr nevében hallgass meg. Ámen.

— A Krisztus követésének ára van, s ezt minden keresztyén szívesen vállalja. —

Glover Hazel (Kanada)

HÉTFŐ, JANUÁR 21.

23