Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

»Az igaznak gyümölcse életnek fája, és lelket nyer meg a bölcs.« (Példabeszédek 11:30).

Pál apostol, Krisztus legnagyobb misszionáriusa, a pogányok nagy apostola, Benjamin törzséből származott. Szicilia fővárosába Tarsusba való volt. Mint legtöbb akkori zsidó ifjú, mesterséget is tanult, sátorponyva készítő lett. Mindamellett, szinte rajongásig hallgatta az akkor legkiemelkedőbb zsidó rabbi Gamániel tanításait. Minden adottsága megvolt, hogy kiváló zsidó egyéniség legyen.

De a damaszkuszi úton találkozott Jézussal. Elfogadta a küldetést. S egy új szenvedély töltötte be szívét, új elhatározás született meg benne. »Semmi egyébről nem akarok tudni, csak Jézusról, a megfeszítettről*. Nem érdekelte többé a görög filozófia, a zsidó írások bölcsessége. Csak egy: a Krisztus és az Ő evangéliuma.

Örömteljes, fáradhatatlan szolgálat volt ez Pál apostol számára. De ő a halált is bátran vállalta, hogy azáltal is bizonyságot tegyen Krisztusról.

Milyen a bennünk lobogó tűz, mely Urunkért ég?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, ahogy ma is hívogatsz férfiakat és asszonyokat egyaránt, hogy lelket nyerjenek; indíts bennünket is arra, hogy meghallhassuk a Te hívásodat. Erősíts meg hitünkben, vezess bennünket, hogy bátran betölthessük a mi mennyei hivatásunkat, hogy bizonyságot téve másokat is megnyerjünk a Te számodra. Ámen.

— Csak annyira tudom Krisztust megismertetni másokkal, amennyire én ismerem Őt. —•

Grace Hamilton Espinosa (Michigan)

VASÁRNAP, JANUÁR 20.

Olvassuk: Cselekedetek 13:4—12.

22