Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 15.

Olvassuk: Lukács 7-36—50.

»(Jézus) Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel.« (Lukács 7:50)

A bűnei miatt szenvedő asszony békességet lelt az Úr lábainál. Amikor Jézushoz jött, nemcsak üres hittel jött, hanem hozott magával valamit.

Először is illatos nárdusolaj szelencét hozott. És azzal megkente Jézus lábait. Ki tenné azt meg manapság?

És azután szíve mélyén bűnbánatot is hozott. Bűnős volta miatt könnyeit hullatta, és azokkal mosta meg az Úr Jézus lábait. Milyen őszinte és mélységes bűnbánatot példázott az is, hogy a saját maga hajával törölte meg az Úr lábait.

Eme bűnbánat alapján Jézus megbocsátotta neki a bűneit és békességével áldotta meg.

Hány ember van körülöttünk, akiknek gyötrődik a lelkiismerete? Még aludni sem nagyon tudnak. Hátborzongató álmok kísértenek vissza . . . Visszatér a múlt. És vádol: Emlékszel még, amikor azt a holmit elloptad? Amikor szemrebbenés nélkül hazudtál? Lekicsinyeltél, megbántottál valakit ... és így tovább.

Ezekkel is Jézushoz kell, hogy jöjj él.

Tiszta békességet és boldogságot ad Jézus azoknak, akik könny hulla jtással őhozzá járulnak.

IMÁDKOZZUNK: Óh Urunk, adj kegyelmet, hogy mindent a lábhaidhoz helyezzünk. Erősítsed gyenge hitünket, hogy királyi színed elé járuljunk mindennel. És ízleltesd meg velünk a mennyei békesség áldott gyümölcsét. Ámen.

— Jézushoz járulva, gyötrődésünk békességgé változik.

Massey J. Nándor (India)

17