Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

KEDD, MAJU

Olvassuk: Efézus: 4:1-7.

»Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhivatásotokhoz, mellyel elhivattatok«. (Efézus 4:1).

Régen úgy gondolták az emberek, hogy mikor Isten elhívott valakit szolgálatára, az csak a lelkészi pályát jelentette. A dolognak ez az értelmezése nagyon szűk látókörű, mert Istennek mindenütt szüksége van olyan keresztyénekre, akik mindennapi munkájuk közben, — bárhol is dolgoznak — bizonyságot tudnak tenni hitükről. Az igazi keresztyén élete szolgálat és bizonyságtevés, bármi legyen is foglalkozása vagy hivatása.

Egy híres angol lelkész, Dr. Leslie Weatherhead, azt a kijelentést tette, hogy »minden ember, aki Isten teremtett világában Isten gyermekeiért Isten iránti szerétéiből dolgozik, az Isten szolgája«.

Mindnyájunknak kell választanunk — vagy már választottunk is — hogy milyen élethivatást válasszunk. Bármi legyen is a munkánk, végezzük azt legjobb tudásunk szerint Isten dicsőségére. Csak »amint kinekkinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon«. (I. Korinthus 7:17).

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk, segíts, hogy meghalljuk szavadat, mikor elhívsz bennünket valamilyen szolgálatra. Engedd, hogy örömmel ajánljuk fel magunkat, legjobb tudásunk szerint a Te dicsőségedre. A Krisztus nevében. Ámen.

— A keresztyén ember élete mindig bizonyságtevés, akár otthon van, akár munkahelyén, akár egyébütt.

Lansden Louise (New Mexico)

30