Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Titus. 2Í-8.

Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.« (Jeremiás 1:7).

Barátom aki fiatal újságíró volt igen megriadt egy fontos és komoly feladattól és félve kérdezte meg főnökét »Uram, ön nekem akarja adni ennek a riportnak a megírását?« Félelemmel bár, de mégis teljesítette főnöke kívánságát. És ez a beszámolója lett az, ami az előléptetés útján elindította, és újságjának egyik fő riportere lett.

Az Úr az ő gyermekeinek is gyakran szól így: »Tereád bíztam e feladat elvégzését!« Eleinte mi is gyakran habozunk. Azt válaszoljuk, mint Jeremiás: »Ah, Uram Isten! Imé én nem tudok beszélni: hiszen ifjú vagyok én!« De az Úr így felel: »Ne mondd ezt: ifjú vagyok én; ... beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!« Ily felhívásra mi is engedelmeskedjünk! Szolgálatunkban velünk lesz az Úr és képessé tesz feladataink elvégzésére.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, kérlek segíts engem a Te hívásodra engedelmesen felelni. Add meglátnom azt a feladatot amire engem hívtál és Szent Lelked segítségével engedelmesen végrehajtanom. Az Úr Jézus nevében. Ámen.

— Isten arra hív, hogy tálentumainkat, azaz adottságainkat, az Ő szolgálatában felhasználjuk. —

Ivan Kapp (Ohio)

SZERDA, MÁJUS 29v

31