Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS (Up

Olvassuk: Ap. CseL 17:22-31.

»Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk ... « (Ap. Csel. 17:28).

A debreceni nagytemplomból haza jövet Szekeres bácsi gondolt egyet és felültette az öreg oldalkocsis motorbiciklire az egész családját. »Ma kimegyünk a hortobágyi csárdához ebédelni«. Úgyis lett.

Éppen neki akartak kezdeni az Ínycsiklandozó halpaprikásnak, de a kicsi Mariska csak várt, kis kacsóit összekulcsolva. Majd szomorú arccal fordult az anyjához: »Édesanyám, itt nem imádkozunk evés előtt?«

Megállt a kanál a Szekeres bácsi kezében. »Tudod, az úgy van, kislányom .. . « de nagyon bizonytalanul jött a hangja — » . . . hogy itt nem imádkoznak a nyilvánosság előtt«.

»Hogy lehet az, édesapám? Itt Isten nincsen velünk?«

Hirtelen mintha megakadt volna az öreg torkán a falat. Elkezdett köhögni a szalvétája mögött. Még a szomszéd asztaloktól is kezdtek már odafigyelni. Azután megszólalt. Csendesen, fejét lehajtva, összetett kézzel: »Bocsáss meg mennyei Atyánk ezért. Bizonnyal .mindenhol hálaadással tartozunk Tenéked. Azért most is megköszönjük kegyelmedet és szeretetedet«.

Valahogyan sokkal jobban ízlett az étel...

Bizony, Isten mindenhol jelen van. Legyen minden tettünk annak bizonyítéka és pecsétje.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható! Leborulva Tisztetelettel Előtted, Lelkesülve, felbuzdulva Dicsőitjük szent Neved! Egy porszem bölcsességed, Egy csepp vízben dicsőséged Egyaránt kitetsző nagy, Mindenkiben jelen vagy. Ámen.

— Isten mindenkor, mindenben mellettünk van. Miért akarjuk ezt elfeledni. —

ig Csapó Ferenc (Mltaville, N. C.)