Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 15.

Olvassuk: Korinthusi I. levél 12:1-7.

»Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint«. (I. Kor. 12:27).

»Felelősségre vonom azért, mert az úton, noha szemtanúja volt két kisgyerek elgázolásának nem állt meg, és nem szolgált segítség nyújtással!« — csattant ércesen a vádoló bíró szava.

»De kérem szépen, főbíró úr, nekem azok a gyerekek teljesen idegenek voltak. Sohasem láttam őket. És azonkívül féltettem a szép világosszürke tavaszi ruhámat is! Még bevéreztem volna«.

»Mint egy civilizált államnak a polgára, magának, Önző János, az lett volna a kötelessége, hogy mindent félretéve, segítségére legyen a bajbajutottaknak. Emberi életek forogtak kockán«.

Sunyi fordulattal odavetette a vádlott a szót: Melyik törvényparagrafus írja ezt elő?«

»Büntetőjogi alapon, a szabályzatok rideg értelmében, fel kell hogy magát mentsem, Önző János hiszen nem maga gázolta el őket, de a mindenható Isten színe előtt még jaj lesz magának, hacsak nem tér jobb belátásra és bűnbánatra. Vegye tudomásul, hogy az írott alkotmányos törvényeken felül is van még törvény. Isten törvénye. A felebaráti szeretet útmutatója és szabályzata. És aki annak ellene szegül, azt majd az örökkévalóság Büntetőbírája ítéli el — halálra! Elmehet!«

Mint egy megvert kutya, úgy támolygott ki a sajnálatraméltó ember az ajtón.

IMÁDKOZZUNK: Jézusunk által adjál nekünk új szívet, az O nevében megmosottat, és felelősségérzetet és szeretetet mások iránt, Atyánk. Ámen.

— Felebarátaimért is felelős vagyok. —

Tilley Etel (North Carolina)

17