Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUSÉ.

Olvassuk: Máté 2S=T3^26

»Vak farizeus, tisztísd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen«. (Máté 23:26).

Lépten-nyomon ezzel a megjegyzéssel találkozom: »Mit szól hozzá a falu?« Avagy: »Igen ám, de mit gondolnak az emberek, ha így és így cselekedem?«

Hosszú esztendőket eltöltünk ebben a kényszerű taposómalomban. Van, aki sohasem keveredik ki belőle. De olyan is van aki lassacskán meglátja, hogy nem ez a legfontosabb. Nem az a döntő, hogy az emberek mit gondolnak, hanem Isten mit gondol. Mi az ő akarata és jótetszése? Az a fontos egyedül. És annak kell engedni.

Gyermekkoromban mindenben szüleimnek a jóváhagyását kerestem. Amikor diák lettem, a többi diákok voltak a mérvadók. Most pedig Isten.

Te hogy állasz ezzel, Testvérem?

Minden azon múlik, hogy kicsoda és micsoda, foglalja el a legnagyobb helyet az életedben. A jó pajtások? A ikuglizókomák? Az elhomályosodott közvélemény? Avagy az Úr Jézus Krisztus, aki megváltód és Urad?

Az előbbiek mindig nagyobb és elviselhetetlenebb terheket raknak reád. Jézus azonban üdvösséget, bűnbocsánatot, békességet és örömet kínál. És ráadásul még örök életet is.

»Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok ... én azonban, és az én házam az Úrnak szolgálunk. (Józsué 24:15).

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, csak Te egyedül igazíthatsz el engem. Csak Te vagy az Út, az Igazság, és az Élet. Vezessél engem ezen az úton. Ámen.

— Hát Isten mit szól hozzá? —

15