Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

PÉNTEK,

Olvassuk: Ap. Csel. 2:1-11.

»Álmékodának pedig mindnyájan és csodálkoznak vala mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak?« (Csel. 1:7).

Manapság hozzá vagyunk szokva ahhoz, az idegen nyelveket lefordítják saját nyelvünkre.

Az első pünkösd napján nem volt ilyenekre szükség, mert maga a Szent Lélek végezte ezt a munkát. A világ minden részéről voltak azon a nevezetes napon Jeruzsálemben, mégis valamennyien saját nyelvükön hallották Péter prédikációját, mert a Szent Lélek különleges módon valóságossá tette azt, hogy az egyház egyetemesen egy faji és nemzetiségi korlátokon felüli. Ennek megtapasztalói Jeruzsálemből eltávozva hirdették az Istennek nagyságos dolgait minden nemzetségnek . . .

A mi Heidelbergi Káténk, — amelynek 400 éves évfordulóját ebben az évben ünnepli a református keresztyénség, így fogalmazza meg az anyaszentegyház lényegét: »Hiszem, hogy Isten Fia, világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, szent Lelke és igéje által, az igazi hit egységében, magának az örök életre kiválasztott gyülekezetei gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is maradok«.

IMÁDKOZZUNK: Legyen áldott a te szent neved, Mennyei Édesatyánk, az egyház csodájáért. Tégy bennünket naponként hűségesebb és engedelmesebb gyermekeiddé ebben a te szent családodban! Áld meg mindazokat, akik szeretik a te népedet! Ámen.

— Az egyház nemcsak egy szervezet, hanem a szentek egy essége is! —

Carrithers Gertrude (Kentucky)

5