Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJÚ

Olvassuk: Ap. Csel."3TÍ-10.

»Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked . . . « (Csel. 3:6).

Az első keresztyén egyház tagjai mind hitt a feltámadott Krisztusban és részesedett a Szent Lélek hatalmában. Mindegyikőjük »gazdag« volt ahhoz, hogy adjon valamit. Péternek és Jánosnak nem volt földi értéke, arany, ezüst, de sokkal többet «adtak« a koldusnak ennél: testi gyógyulást és lelki megépülést.

Az »adakozás« mindig hiteles bizonyítéka az igazi egyházi közösségnek. Ezért mondjuk az Apostoli Hitvallásban: »Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, a szentek egy ességét«, amelyen azt értjük, hogy minden egyes hívő, mint tag, az Úr Jézus Krisztusnak, minden Ő javainak és ajándékainak osztályrészese; továbbá, hogy kiki kötelességének ismerje, hogy az Istentől nyert ajándékokat, készséggel és örömmel, a többi tagok javára és idvességére fordítsa«.

Megvan-e benned az adakozásnak ez a Lélek-szülte kényszere? Vagy nincs »miből«, azaz »Kiből« adnod? Koldus a lelked, amely szüntelen kéregét az élet országútján, vagy a keresztyének királyi bőségével szórod a mennyei ajándékot a testileg, lelkileg kiéhezett embertömegeknek?

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te nem koldus életre szántál bennünket, hanem arra, hogy mint mindennel bírók sokakat gazdagítok legyünk Te általad. Taníts meg kegyelmed engedelmes eszközeivé válnunk ebben a nyomorék világban. Ámen.

— Az egyház igazi gazdagsága nem anyagi, hanem lelki. —

Sandhu S. J. (India)

6