Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1963-03-01 / 2. szám
Olvassuk: Lukács 23:26-38. »Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.« (Lukács 23:34.) Egy japán férfi történetét szeretném elmondani. Gyilkosságért börtönbe vetették és halálra ítélték. Valakitől egy Bibliát kapott és a börtönben egy nap el kezdte olvasni. Jézus elítéltetésének történetét olvasta Lukács evangéliumából- A történet megrendítette és ezt írta naplójába: Ez a valaki, akit Jézusnak hívnak, nyilvánvalóan jó útra akarta vezetni az embereket. Még szerintem; megrögzött bűnöző szerint is, embertelenség volt őt keresztfára feszíteni. De tovább olvasta. Atyám bacsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek. Ezek a szavak szíven ütöttek; mondja. Nem tudom, mi történt velem- Krisztus szeretete ragadott-e meg, vagy részvét volt? Nem tudom minek nevezem. Csak annyit tudok, hogy hinni kezdtem benne . . . IMÁDKOZZUNK: Atyánk megváltjuk előtted, hogy sokszor közömbössé és fásulttá válunk az evangélium üzenete iránt, amely még a gonosztévőket is szíven üti. Könyörgünk, ments meg bennünket közömbösségünkből, hogy boldog lélekkel tudjunk örülni a Krisztusban nyert kegyelemnek. Érte kérünk, hallgass meg. Ámen— A kereszt története még a kérges szíveket is megindítja. — Chris H. Tice (Anglia) SZOMBAT, ÁPRILIS 13. 46