Csendes Percek, 1963 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1963-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 24:27-36.

»És elkezdvén Mózesnél és minden prófétáknál, magyarázta nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak«. (Lukács 24:27).

A morva liturgiában ez a kifejezés van: »Mindezt én valóban hiszem«. Kora hús vét reggel egy morva istentiszteletre mentünk. Régi korálokat játszottak harsonán, s közösen ismételgettük a keresztyén hit igazságait. Majd a lelkész ezzel a felejthetetlen mondattal kezdte: »Mindezt mi valóban hisszük«.

Élet utunkon az élő Krisztus sokszor mellénk szegődik. Vajon megismerjük-e Őt? Avagy rest szívűek vagyunk mindannak elhívésére, melyek rá vonatkoz' nak?

Az emmausi tanítványok a kenyér megtöréséről ismerték meg a feltámadott Krisztust. Vajon, amikor halljuk a húsvéti evangéliumot, az Ige, az élet kenyere felnyitja-e a mi szemeinket, hogy higyjünk a feltámadott Krisztusban?

IMÁDKOZZUNK: Ó Megváltó, aki velünk jössz életutunkon, világítsd meg számunkra a hit dolgait, melyek rád vonatkoznak. Nyitsd meg szemeinket, hogy lássunk és örvendezzünk és engedelmeskedjünk. Ámen.

— Ha új életre támadunk a Krisztusban, szívünk gerjedezik mibennünk. —

Charles Daniel Brodhead (Pennsylvania)

ÁPRILIS 14, (HÚSVÉT VASÁRNAP).

47