Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Cselekedetek 10:34—44.

»Péter pedig megnyitván száját, mondta: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten.« (Cselekedetek 10:34.)

Egy szükségben lévő személy számára Julia segítséget kért az egyik tekintélyes szenátortól, aki így szólott: »Julia, annyira el vagyok foglalva, hogy többé nem tudok egyes személyek ügyével foglalkozni.« »Igazán érdekes«, jött a gyors válasz. »Erre a fokra még Isten sem jutott el.«

Fajra, nemzetiségre vagy osztályra való különbség nélkül Istent minden ember érdekli ma ugyanúgy, mint tegnap. Ő nem személyválogató. Előtte minden ember egyenlő és azok, akik Fiában, a Krisztusban, mint megváltójukban hisznek, azok egyenlők és testvérek.

Stanley, a »Diadalmas Élet« című könyvében ezt írta: ’»Mi kalákában építők’ leszünk, amikor egynek a szenvedése mindenki szenvedése lesz és amikor Isten ajándékait az összes többi gyermekével megosztjuk. Az emberségnek ebbe a szent hajlékába bizonnyal meghívhatjuk Őt— és Ő eljön!« Amikor Ö eljön, a testvériség előtt álló minden korlátot ledönt.

IMÁKOZZUNK: Örökkévaló és pártatlan Istenünk, bár tudnánk mindenütt keresztyéni törődést mutatni minden embertársunk iránt, mivel ők kedvesek teelőtted. Jézus nevében kérünk, aki így tanított imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Ámen.«

»Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én anyám és testvérem.« —

Margaret A. Gustafson (Kansas)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 22.

56