Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Olvasuk: Jelenések 7:9—12. »Ahol nincs többé görög és zsidó ... scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.« (Kolossá 3:11.) Iskoláinkban közel négyszáz diák van. Vannak libánoniak, egyiptomiak és jordániaiak. Rajtuk kívül van szudáni, török, iráki és néhány amerikai is. A társadalom különböző rétegeiből származnak. Örülök, hogy utolsó éveimet olyan iskolában tölthetem, amiről úgy gondolom, hogy ott nemzeteink egyesültek. Olyan testvériséget találok iskolámban, ami minden választófalon áthatol. A megértés nem ad helyet a megoszlásnak. Meg vagyok győződve, hogy az iskola keresztyén légköre hozta létre a testvériség érzését. Együtt imádkozunk, együtt játszunk, együtt tanulunk, együtt eszünk és együtt élünk. Egyik iskolatársam ezt egy mondattal így fejezi ki: »Egy Istenünk van, a mi Atyánk; egy Urunk, Jézus, mindnyájan egyek vagyunk benne.« IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy mindnyájunkat egy vérből teremtettél. Bármennyire kiikülönbözünk is színben, osztályban vagy nemzetiségben, szívünk atyai mivoltod érzését tedd oly mélységessé bennünk, hogy növekedjék a mi testvériségünk. A Krisztus nevében. Ámen. — Bárkivel találkozom ma, úgy tekintek reá, mint testvére. — PÉNTEK, FEBRUÁR 23. Nabeel Zakhour (Libanon) 57