Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 8. Zsoltárt.

»Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? (Zsolt. 8:4.)

Ha gonosztettekről, vagy zsarnokságról olvasunk, felmerülhet bennünk a kérdés, melyet a zsoltáríró a fenti Igében mond: Miért foglalkozik velünk mégis az Isten?

Önmagában véve, az ember nem túlságosan értékes. Kész sötét tettek elkövetésére, s gyakran meg is teszi. Gyakran gondatlan és háládatlan Istennel szemben éppen úgy, mint embertársaival.

A Szentírás azonban számos olyan embernek a nevét örökíti meg, akik bensőséges, meghitt kapcsolatba kerültek Istennel s akik az életüket Isten parancsának a beteljesítésére szánták. A Szentírásbeli hívek sora folytatódik ma is. Egyháztagok, lelkészek, áldozatkész misszionáriusok élnek Isten szolgálatára.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei jó Atyánk, segíts bennünket Hozzád méltó életet élni. Hadd tanúskodjék a mi életünk Terólad, mások előtt. A Krisztusért hallgass meg, Ámen.

— Szeretnék inkább felelet lenni — mint probléma. —

Vera L. Kucket (Kentucky)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 12.

46