Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 10:22—30. »Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár va­gyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.« (Ezsaiás 64:8.) A legtöbb ember csak egy értéktelen holmit látott abban a fadarabban, amit a víz vetett ki, de Fritz Abpla­­nalb — aki művész ember volt — amikor felvette és megnézte, azonnal látta, hogy abból könnyen ki lehet faragni egy emberfejet. Gyakorlott kezében a fadarab felső részéből kialakult egy korona. A fa két oldalsó ré­sze — a koronától a nyakig, képezte a fejkendőt. A fa­darab középső részéből mintázta az arcot. A végén ké­szen volt Krisztus arca. Az^ emberi nemzet legnagyobb alkotó művésze az Isten. Ő látja a lehetőségeket az emberi életfák kiala­kításában az élet tengerén; a megpróbáltatásokban és a bűnben egyaránt. Irántunk való nagy szeretete, nem engedi, hogy va­lami is elvesszen. Nála nincs értéktelen. »Elküldte az Ő Fiát, hogy megmentse az emberi nemzetet.« Felmérhe­tetlen hatalma és szeretete ugyanaz ma is, mint volt akkor, amikor Jézus testben élt a földön. IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Köszönjük Né­ked, hogy az emberiség értéktelen fadarabjait, értékessé alakítod szentséges munkáddal. Tedd a mi eredményte­len; bűnnel teljes — de bűnbánó — életünket a Te szent­séges terveid szerint eredményes és hasznos életté. Ámen. — Isten kezében a te életed is tökéletes formát nyer. Éva M. Muma (Michigan) KEDD, FEBRUÁR 13. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom