Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 14.

Olvassuk: Ruth 2:4—12; Lukács 1:46—55.

»Fizessen meg az Ur a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.« (Ruth 2:12.)

Miután férjét és két fiát eltemette Moáb földjén, Naomi elhatározta, hogy visszatér Júdeába. Két menyét arra kérte, hogy maradjanak szülőföldjükön. Orpa el is fogadta a tanácsot, Ruthban azonban más lélek lakozott.

Ruth az élő Istenben hitt annak ellenére, hogy olyan földön nőtt fel, ahol bálványokba vetette hitét a nép. Isten meg is ajándékozta őt egy új szívvel, amelyik szeretni és szolgálni akart. Ezért mondotta anyósának: »Ne unszolj, hogy elhagyjalak...; néped az én népem, és Istened az én Istenem.«

Egyszerűség, őszinteség és alázat is lakozott Ruth új szívében. Amikor Boáz észreveszi és megszólítja kalász szedegetése közben, így szól: »Hogy-hogy találtam ilyen kedvességet a te szemed előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?« Nem csoda, hogy Boáz megszerette őt egyszerű alázatában.

A derék asszony ékessége ma sem külső, hanem belső: »a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.« (I. Pét. 3:4.)

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, segíts elfordulni a bálványoktól és csak Téged imádni egyedül. Teremts új szívet bennünk, amelyik úgy tudja szeretni a felebarátot, mint ahogyan Te szeretsz bennünket. Taníts követni a Krisztust szelíd és alázatos szívvel, hogy nyugalmat találjunk a mi leikeinknek. Ámen.

— Az alázatosakat Isten felmagasztalja. —

Chilcote R. (Tennessee)

16