Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János evangéliuma 15:14—17.

És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.« (János 14:13.)

1959 szeptemberében egy tájfun alkalmával a Hű Barát szigeten kétszáz koreai ifjú keresett menedéket egy épségben maradt épületben. Imádkozni kezdtek. Nemsokára az épület is recsegni kezdett a vihar irtózatos ereje alatt. Úgy látszott, oda pusztulnak.

Ahogy kikémleltek, a messzi távolból egy hajó tűnt fel. »Isten hajót küld értünk — kiáltott fel az egyik — tudtam, hogy gondot visel ránk.« A hajó vissza vitte őket a kontinensre.

Ma olyan dolgokat cselekszik az ember, amire azelőtt nem mertünk gondolni sem, és igen meg vagyunk elégedve magunkkal. De újra bebizonyosodik, hogy egyedül Isten hatalma képes arra, hogy a bezárt ajtók, megkeményedett szívek, közömbös hajlékok, Krisztus nélküli országok, a bezárt erszények megnyíljanak.

Még a tanítványoknak is, akik Krisztussal együtt jártak újra meg újra hangzott az ígéret: »Én azt megcselekszem.« Hogyan ne hangoznék el az Ígéret a mi számunkra is ma is? »Én megcselekszem azt!«

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, bocsásd meg meg nékünk, ha hitünk megcsügged bennünk, hogy a félelmünk meggátol abban, hogy Veled még a lehetetlent is megkíséreljük. Jézus nevében imádkozunk hozzád, akinek hatalma van arra, hogy az ajtók megnyíljanak. Ámen.

— Az imádság Isteni erőt ad arra, hogy Isten munkáját elvégezhessük ebben a világban. —

Lillian II. Polhemus (California)

SZERDA, JANUÁR 10.

12