Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Római levél 8:22—30.

»Mert azt, amit kérnünk kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk ...« (Római levél 8:26.)

Fosdick, az Imádság jelentősége c. munkájában ezt mondja: »Utazó kapaszkodik a Himalája előhegységein felfelé és a Khondok között (akik észak India egyik törzse) ez az imádság üti meg a fülét: »Uram, mi nem tudjuk azt, hogy mi jó számunkra. Te tudod, mi válik javunkra. Ezért imádkozzunk.«

Imádság nemcsak abban áll, hogy azt elmondjuk; az igazi imádság a szív legmélységesebb vágyakozása. Ha azt akarjuk, hogy életünk erős legyen, és akaratunk meg ne lankadjon, állandó érintkezésben kell lennünk a mi mennyei Atyánkkal.

Isten szeretetének elfogadása elűzi félelmünket, feloldja belső aggodalmunkat és szabaddá tesz minden külső nyomástól. Az igazi imádság olyan bátorságot áraszt belénk, amelyikkel öröm és boldogság születik bennünk. Az, amit mi tulajdonképpen keresünk — Isten jelen valóságának az érzése — azt Jézus Krisztus így fejezte ki: »Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.« (János 16:32.)

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Édesatyánk, segíts meg bennünket abban, hogy ezen a napon is bölcsen járhassunk, nézvén Jézusra. Legyen az ő világossága a mi vezérlő csillagunk, szeretete az erőnk és ihletőnk. Ámen.

— Imádság által hitünk megerősödik, reménységünk megújul, az élet újjá születik. —

Lidia Movvatt (Ontario)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 11.

13