Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 20, NAGYPÉNTEK.

Olvassuk: Róma 5:6—11.

»És emelvén az Ő keresztfáját méné az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golghotának hívnak: Ahol megfeszítették Őt és Ővele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.«

(János 19:17—18.)

Egyszer beszélgetés közben egy asszony bevallotta nékem, hogy nem tetszett neki a film, amelyik Krisztus keresztre feszítését mutatta be, mert olyan valószerű volt, mint ha az ember személyesen ott állt volna a tömeg között.

Jézus keresztje valóban szomorú valóság volt. Legtöbben nem szerettünk volna ott lenni, még a közelében sem. A Krisztus kezébe ütött szegek, az oldalába szúrt dárda, a sebekből alá hulló vér — mind hideg, keserű, és szomorú valóság. —

A keresztet megszépítettük. Az otromba, durva fa keresztből ékszert készítettünk. Pedia> mily kicsi hasonlatosság van a kis arany keresztek és a hatalmas golgothai kereszt között. Gondolkozz el ezen testvérem! Aztán buzduljon fel szívedből a kimondhatatlan hála Megváltód iránt, hogy Ő arra a nagy golgothai keresztre adta Magát éretted és helyetted.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, hálás szívvel köszönjük Neked, hogy Krisztus nem kárhoztatni, hanem megváltani jött minket. Adj erőt, hogy töredelmesen feltekintsünk a kereszt alól, a kereszten függő Megváltónkra, ahonnan az ártatlan vér, mely reánk alá hull, a mi bűneinket mossa le. Ámen.

— A kereszt azt jelenti, hogy Jézus meghalt azért, hogy örökké életet adjon nekünk. —

Caroll Doggett (Maryland)

53