Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 21.

Olvassuk: Lukács 23:32—43. •„ .-uU-i- *

»És szombaton nyugvának a parancsolat szerint.« (Lukács 23:57.)

A keresztyén világ utolsó szombatja a nagyszombat. Jézus vasárnap reggeli feltámadása forduló pontot jelent a keresztyének számára. A szombat napja megváltozott, a szombat lényege azonban nem. Sőt inkább Jézus feltámadása által lett teljessé.

Szombatot ültek a főpapok és írástudók. Siettek mindent elintézni, mert ha a szombat beáll, nem szabad semmit sem tenni, sem jót, sem rosszat. Milyen szegény ünneplés ez! Mit ér a törvény szolgasága, ha az nem lélek és élet. Hiába adom az Urnák a szombatot, ha a többi nap az ördögé.

A szombat Isten népe számára lelki elcsendesedés, letelepedés Jézus lábaihoz és erőgyűjtés.

A szombat igazi megünneplését és értelmét mégis Jézus mutatta meg. Nagyszombaton sem nyugodott Ő a sírban, hanem azt cselekedte, amit hitvallásainkban mondunk: szállá alá a poklokra. Az Ő szombatja tehát lélekmentés volt.

Az igazi szombattartás a lélekmentés áldott munkája. Az ünnepel igazán szombatot, aki lelkeket vezet Jézushoz.

IMÁDKOZZUNK: Urunk köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szerettél és érettünk áldoztad Magad, elszenvedvén a pokol kínjait. Töltsd meg lelkünket a Te szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged és embertársaikat. Ámen.

— »Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy te miattad nem láttad meg Őt.» —

E. A. (Magyarország)

54