Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Titus 2:11—15.

»Azért, «miképpen vetéttek a Krisztust, Jézust »z Urat, «képpen járjatok Őbenne.« (Kolossé 2:6.)

Keresztyén hitünk elmélyítésének egyik járható útja az, hogy mindig imádságos lélekkel menjünk templomba. Az imádság csendes áhítatában a Szentlélek munkája megindul bennünk és Jézus Krisztus felé irányítja figyelmünket.

Egy lelkipásztor kedves történetet mesélt el egy fiúról. Janin«k hívták, s a hajógyárban dolgozott. Jani minden ebédszünetben ellátogatott a közeli kis templomba és ott leült néhány percre csendesen. A lelkész az egyik napon megszólította a fiatalembert és megkérdezte: »Jani, miért, vagy kiért imádkozol te mindennap oly hűségesen?« A fiú halk és félénk felelettel válaszolt: »Semmiért — s aztán csendesen hozzátette — én csak azt mondom: Jézus Krisztus ez itt, Jani.«

Ha a keresztyén hitben és a lelki életben elmélyedünk, megérezzük, hogy Jézus egyre valóságosabb személlyé válik életünkben és szükségét érezzük annak, hogy csendben — elvonulva a világ zajától és porától — áhítatban találkozzunk Vele.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, alázatosan megvalljuk, hogy mi oly sokszor elmulasztjuk a Veled való találkozást és a Veled való közösség keresését. Segíts minket, hogy minden nap találjunk csendes időt és helyet, «mikor elmélyedhetünk a Mi Urunk Jézus Krisztusunkkal való beszélgetésben. Ámen.

— »Jézus mondá: Jöjjetek énhozzám... és én megnyugosztlak titeket.« —

Thomas Watson (Skócia)

PÉNTEK, ÁPRILIS 13.

46