Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Effézus 4:7—16. «... kérje hittel semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, melyet a szél hajt s ide s tova hány.« (Jakab 1:6.) Hatalma s vihar tört ki a szőlő-hegyen. Az apa fiával egy kunyhóba menekült és ott várták be a vihar tovább vonulását. Midőn a kunyhóból kijöttek, letört ágak és zúzott levelek aléltan hevertek a földön. Amint széttekintettek, az apa elmondotta a fiának, hogy a viharok teszik még erősebbé, ellenállóképesebbé a fát új viharokkal szemben, annak ellenére, hogy sok sebe is marad egy-egy vihar után. Milyen ellenállást tanúsítunk mi az élet viharjaival szemben, amikor az megsebez bennünket? Ha a mi hi­tünk mélyen bele van gyökerezve Jézus Krisztusba, akkor szembe tudunk nézni és megtudunk állani az élet nagy viharaiban. Az imádkozó lélek mindig újra gyó­gyul, ha megsebzi az élet. IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus Krisztus, szeret­nénk erősek lenni. Segíts minket, hogy e földi élet viharaiban, és megpróbáltatásai között hitünk erős le­gyen. Mikor elhagyottaknak, gyengéknek érezzük ma­gunkat, simíts gyógyító kezeddel végig a lelkűnkön, hogy érezzük meg a Te erősítő közelségedet és szerete­­tedet. Hallgass meg kegyelmesen. Ámen. — »O megsebez, de be is kötöz.« — Edna Júlia Kellel' (Wisconsin) SZOMBAT, ÁPRILIS 14. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom